Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk "sütiket" használunk honlapunkon. Az oldal használatával Ön beleegyezik a "sütik" használatába.
Miskolc
A harmadik legnagyobb város Magyarországon, 180 km-re keletre az ország fővárosától, Budapesttől. Ott található, ahol az Északi középhegység dombokká szelídül és találkozik a Nagyalfölddel. Miskolc "hegyéről", az Avasról csodálatos kilátás nyílik a környező területekre: észak felé a Tátra 2000 méteres csúcsaira, és délfelé a Nagyalföld végtelen tájaira. Nyugat felé a Bükk hegység tömbje emelkedik a láthatár fölé, míg keletre a Tokaji Aszú híres termőhelye a Tokaj-hegy és környéke látható.
Miskolc nagyvárossá fejlődése a19. század második felében kezdődött a vas és szén ipar gyors bővülésének köszönhetően. Massa és Hámor kohói már 1770 óta működtek, az acélgyárat pedig 1870-ben alapították.
Miskolc színes kultúrális élettel rendelkezik, itt található az ország első kőszínháza. Miskolc számos könyvtárral, galériával, múzeummal és sok oktatási intézménnyel rendelkezik, és itt található a nagy múltú Miskolci Egyetem is.
 
Képtalálat a következőre: „Miskolc” Képtalálat a következőre: „Miskolc”
 
 
A Miskolci egyetem rövid története
A Miskolci Egyetem őse a Selmecbányán 1735-ben III. Károly által alapított bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule), ahol a világon elsőként oktattak felsőfokú bányászati-kohászati ismereteket (Freibergben 1765-től, Berlinben 1770-től, Szentpéterváron 1773-tól). Mária Terézia 1762-ben akadémiai intézménnyé szervezte az iskolát (k.k. Bergakademie). 1846-tól erdészképzés is folyt az akadémián.
A selmeci iskola példaként szolgált a későbbiekben alakult európai műszaki főiskolák létrehozásánál. A Párizsi Műszaki Egyetem 1794-ben a selmeci laboroktatás alapján szervezte meg a sajátját. A selmeci professzorok közreműködésével alapították meg Selmecbányától nem messze - Szklenón - a világ első nemzetközi műszaki egyesületét, amelyben 14 ország képviseltette magát.
1848-1850 között szünetelt az oktatás, mivel a magyar szabadságharc alatt a diákok beálltak Kossuth seregébe.
Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után az oktatás nyelve az addigi német helyett a magyar lett, s az intézmény neve Magyar Királyi Bányászati- és Erdészeti Akadémiára változott.
1920-ban, a trianoni békeszerződés után Selmecbánya Csehszlovákia része lett, így az Akadémia költözni kényszerült, Sopron adott helyet a hontalan iskolának.
A Magyar Országgyűlés 1949. évi XXIII. törvényében elrendelte, hogy "a felsőfokú műszaki szakképzés fokozása céljából Miskolcon Nehézipari Műszaki Egyetemet kell létesíteni. Az egyetem bánya- és kohómérnöki karra tagozódik". Így 1949-ben létrejött Miskolcon az az egyetem, amely a Sopronból áttelepült Bánya- és Kohómérnöki Karból, valamint a frissen alapított Gépészmérnöki Karból állt.
Miskolcon 1949. szeptember 18-án volt az első tanítási nap. 1950 februárjában kijelölték az egyetem mai helyét mintegy 85 hektárnyi területen. Megkezdődött az építkezés, és az első tanulmányi épületeket már 1951 őszén használatba is vehették az oktatók és a hallgatók. Az első miskolci diplomakiosztó ünnepségen 1953-ban 236 bányagépész, kohász és szerszámgépész hallgató kapta meg a diplomáját.
 
Képtalálat a következőre: „Miskolci egyetem”